Éreztem ahogy arcom, akár egy szépen megérett alma, pirosan fénylik a napsütésben.
Nemtudtam mire gondoljak...Mér mondja ezt nekem?Mit akar tőlem?
A szívem egyre hevesebben kalimpált, éreztem ahogy az ereimben a vér szökik felfele.
Mozdulni sem birtam. De Ő megfogta a kezem és próbált megnyugtatni.
Nincs miért izgulnom...Minden rendben van...
Szeretek merengni...szeretek a végtelenségbe nézni. Sokszor gondolok arra, hogy tulajdonképpen mért is vagyok itt. Még nem jöttem rá, de azt tudom, hogy célom van, csak rá kell jönnöm micsoda.
Ujra a szemébe néztem. Magabiztos volt. Ő nem félt. Tudta mi vár rá...Ő tudja. Én még nem.
Csak azt tudom, hogy nincs már...valami hiányzik az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése