Fittness terem réme

04:30- Csörög a telefon. Fel kéne kellnem...ajj csak még 1 kicsit...
04:55- UUU kicsit tovább aludtam...gyorsfelkelés,emberi forma felállitása...kutyát kivinni pisilni..
05:27- kicsit aggódva járkálok az ajtóban, remélem drága barátnőm nem aludt el..
05:33-Megérkezeik Niki, egyenes irányt veszünk, indulás a konditerembe.
05:45- Kicsit megdöbbenve tapasztaljuk, hogy gyors 23-asra szálltunk igy kicsivel többet kell sétálnunk a teremig. ( azt hozzátenném, hogy már az marha nagy  küzdelem volt, hogy felkelljek, nemhogy még többet is sétáljak és utána edzés.:D szóval...fuck)
06:03-Beérkezünk, megvesszük a bérletet, lázban égünk, hogy végre elkezdjük a tornát. Átöltőzés.
06:15- Ésss lenn vagyunk. Én kardio, Niki lábazik(?!)...
06:25- Mellettem lévő lányra pillantok a futópadon, 9-es fokozatban tolja az ipart, izzad mint a ló. Én 4-ben cammogok mosolyogva a mellettem 2-vel lévő termetes egyedre...rá kéne kapcsolnom, az izzadság jelei sincsenek rajtam ami elég kínos egy kondiban...
06:27- 7-es fokozat, hegyimenet.....
06:45- végezvén a futással, nekiállok a combjaimmal foglalkozni, külső belső izmok erősítése.wow
06:46- azthittem meghalok ugy fáj tárogatni azzal a géppel 20kg-val:D
07:00-márcsak negyedora...csipás szemem a biciglire vetem...jóaz levezetésnek:D
07:15- sietünk fel, Nikinek dolgoznia kell menni, engem vár az ágyam...
7:40- elégedetten tértem haza, jól eső érzés volt, mert fájt a lábam, és ez azért volt, mert dolgoztam.

Mindent összevetve elég jó móka ez a kondis dolog. Ugyhogy hétfőn-szerdán-pénteken reggel 6-tól-8ig ne keressetek...kondizok...Igen, Én...

Dija

Borura derü

Szép csendes őszi nap volt... Kinnt álltam az ajtóban és szinte lebegtem, csak hagytam, hogy sodorjon az ár...olyan jó volt...

 Előző nap elmélkedtem, hogy mér van az embereknek ennyi gondja, ennyi fejfájása. Szerintem minden ember magának kreálja őket. Csak mi tehetünk arról, hogy rosszul érezzük magunkat. És mi is tehetünk ellene. De mér kéne várni, hogy valami rossz történjen? Mér kell csak akkor változtatni ha megbántanak?
Fogós kérdés... Ilyenkor értékelődik át sokminden. Dacból az emberek neki látnak valami másnak.
Az ember lánya naiv, büszke, makacs, és sérthetetlen.( Azthiszi). Pedig nem az.:) És amikor erre rájön, az nagyon nagy pofon. Mekkora tanulópénz...de semmi baj, hiszen végülis ő tehet róla, magának csinálta.
Hiszen minden problémánk magunkból indul ki. Mi szövögetjük a szálakat.:)

...hirtelen fekete felhők jelentek meg az égen, egy csendes zápor következett, mint 1 halk sírás.
Kicsit be is sötétedett. Nem aggódtam. Tudtam, hogy holnap újra kisüt a nap...

Dija

Non é la stessa cosa

Sai, non posso fare a meno di dire

Che un amore può far male Come croci sulla schiena
Come cera ancora calda sulla pelle
Come lampadine accese proprio appena nasce un giorno

Mai avrei pensato, mai,
Che saresti andata via
In fondo ero convinto che avevamo
Qualcosa di anormale, qualcosa di speciale, noi

Tutto va bene così
Ed ora eccoci qui
Tutto va bene lo stesso
Ma senza te...

Non è la stessa cosa

E' un'emozione che si posa
Quando i ricordi non svaniscono
Le storie in fondo non finiscono
Non è la stessa cosa
Una poesia non è la prosa
Sono parole che ritornano
Insicurezze nello stomaco

Poi, mi sapresti dire perchè va sempre a finire così

Tra quelli che si amano troppo
Tra quelli che scoprono un modo

Tutto va bene così
Ed ora eccoci qui
Io sono sempre quel fesso

Ma senza te...

Emlék

Ott álltam félig letaglózva...levegő után kapkodtam, szemeim elnehezedtek, lassan pislogtam...
Éreztem ahogy arcom, akár egy szépen megérett alma, pirosan fénylik a napsütésben.
Nemtudtam mire gondoljak...Mér mondja ezt nekem?Mit akar tőlem?
A szívem egyre hevesebben kalimpált, éreztem ahogy az ereimben a vér szökik felfele.
Mozdulni sem birtam. De Ő megfogta a kezem és próbált megnyugtatni.
Nincs miért izgulnom...Minden rendben van...

Szeretek merengni...szeretek a végtelenségbe nézni. Sokszor gondolok arra, hogy tulajdonképpen mért is vagyok itt. Még nem jöttem rá, de azt tudom, hogy célom van, csak rá kell jönnöm micsoda.

Ujra a szemébe néztem. Magabiztos volt. Ő nem félt. Tudta mi vár rá...Ő tudja. Én még nem.
Csak azt tudom, hogy nincs már...valami hiányzik az életemből.