Shopaholic, avagy vásárlás nélkül mit érek én

Basszus nehéz elkezdeni...

Minden lány tudja, milyen érzés a meglátni és megszeretni. Nem, nem a másik nem iránti gyengéd érzelmekről beszélek. Amikor belépsz a kedvenc üzletedbe a váci utcában, arcodat megcsapja az új kollekció illata, véred megpezsdül, minden porcikád remeg, és akkor...ott meglátod..ŐT!
Azt a ruhadarabot amire uuuuuuuggyyy vágytál. Ami ugy kell mint falat kenyér. Ő is érzi és Te is érzed, hogy haza kell magaddal vinned. ( és ha nem viszed tuti napokig azon rágodsz, hogy meg kellett volna venned, és álmatlanul forgolódsz:)))
De viszont, mikor túl vagy az elsőn, utána nincs megállás. Hirtelen minden kell. Hiszen ehez a színhez nincs cipőm, de ha cipő akkor táska, ha táska akkor öv, ha öv akkor felső...és ez így megy:D
A nyár végébe a legjobb dolog az őszi kollekció...true!

(De hamár vásárlás...ma fontos dolgot fedeztem fel. A vásárló közönség egy új csoportjáról van szó, akik megdöbbentenek engem akárhányszor szembesülök velük. Arról a fiúkról/fiúcskákról beszélek, akikről hátulról nemtudod megállapítani, hogy mi a sexük. Ez gáz. Az a gáz, hogy mér akar egy fiú, jobban kinézni, kihívobb lenni mint egy lány?Nem a homoszexuálisakról beszélek, hanem egy kedves barátnőmet idézve, metroszexuálisakról. Fiúúkkkk, öltözzetek fel rendesen!:D )

Ettől függetlenül...a ruha teszi az embert?.. Nemhinném, de ugyanakkor elárul magadról valamit. Amit magadra veszel, az egy kicsi belőled! Az Te vagy részben. Aki nem szeret vásárolni, azt meg baromira sajnálom, mert JO BULI!:D Just Cavalli;)

És egy kis szösszenet:

"Vannak akikben a stílus a gondolatokból születik, s vannak akikben a gondolatok a stílusból születnek."

 

Dija

Az első lépések...

Mint egy baba, aki ebben a percben teszi meg élete első 2-3 lépését...Megáll a 2 lábán, kicsit inog, majdnem visszaesik a popsijára, de nem, erős akaratos baba...10 másodperc gondolkozás, és belevág. Lassan felemeli az egyik lábát, majd tesz egy bizonytalan lépést. Elmosolyodik. Sikerült. Nem esett el! A következő lépés már sokkal jobban megy neki. Ez így megy pár percig, míg bontogatja szárnyait. Egy váratlan percben azonban mégis a földre kerül. Elkeseredik. De körbenéz, körülveszik azok akik nagyon szeretik, és biztatják, hogy csinálja tovább, mosolyognak, még akkoris amikor elbukott! És újra feláll...menni fog ez, megtudja csinálni, a kudarc nem járhatja át egész tudatát, még frissen újra kell probálnia! Természetesen sikerülni fog, mert sokan állnak mögötte, és mert sokkal több van benne mint hinné.:)

És igen. Eljutottam idáig Én is! Blogolok.:) Talán egyszer főzni is fogok, kitudja. Nem várok nagy dolgokat a blogolástól, talán arra jó, hogy kiirjam magamból a gondolataimat, és megosszam Veletek. Igazából a legjobb barátom hatására kezdtem ebbe bele, még nem is tudja, meglepi.:)
Remélem sokan olvassátok majd, és örülök, hogy belefogtam.
Este el is kezdem...

Dija