Mint egy baba, aki ebben a percben teszi meg élete első 2-3 lépését...Megáll a 2 lábán, kicsit inog, majdnem visszaesik a popsijára, de nem, erős akaratos baba...10 másodperc gondolkozás, és belevág. Lassan felemeli az egyik lábát, majd tesz egy bizonytalan lépést. Elmosolyodik. Sikerült. Nem esett el! A következő lépés már sokkal jobban megy neki. Ez így megy pár percig, míg bontogatja szárnyait. Egy váratlan percben azonban mégis a földre kerül. Elkeseredik. De körbenéz, körülveszik azok akik nagyon szeretik, és biztatják, hogy csinálja tovább, mosolyognak, még akkoris amikor elbukott! És újra feláll...menni fog ez, megtudja csinálni, a kudarc nem járhatja át egész tudatát, még frissen újra kell probálnia! Természetesen sikerülni fog, mert sokan állnak mögötte, és mert sokkal több van benne mint hinné.:)
És igen. Eljutottam idáig Én is! Blogolok.:) Talán egyszer főzni is fogok, kitudja. Nem várok nagy dolgokat a blogolástól, talán arra jó, hogy kiirjam magamból a gondolataimat, és megosszam Veletek. Igazából a legjobb barátom hatására kezdtem ebbe bele, még nem is tudja, meglepi.:)
Remélem sokan olvassátok majd, és örülök, hogy belefogtam.
Este el is kezdem...
Dija
Meg vagyok hatódva! De ha legközelebb hivatkozol rám, tiszteletdíjat számolok fel! Indulhat a móka!
VálaszTörlés--->